Gyermekkoromtól kezdve szoros kapcsolatban állok az élővilággal, a gazdálkodással: nagyapám és édesapám is állatorvosok, emellett pedig juhokat tartunk gazdaságunkban, Isztiméren. A gazdálkodás mellett mindig is érdekelt az ágazat jogi, közgazdasági és uniós szakpolitikai háttere is, így agrár-szaktanácsadó lettem. Pályafutásomat falugazdászként kezdtem 2008-ban, az egyetem elvégzése után a Fejér Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatóságánál helyezkedtem el. A hozzám tartozó 13 település falugazdászaként az vezérelt, hogy a hozzám forduló gazdálkodóknak mindig tudjak új, naprakész információt adni, így megkönnyítve a munkájukat, kötelezettségeik teljesítését. Az ott eltöltött évek alatt folyamatosan növekedett az ügyfeleim köre, sokan közülük ma is hozzám fordulnak, ha szaktanácsadásra van szükségük.
Később a falugazdászi teendők mellett állattenyésztési felügyelőként is tevékenykedtem. Ezáltal megyei szinten jártam az állattartó telepeket, ENAR ellenőrzéseket is végrehajtottam.
Agrár-szaktanácsadóként ma az az egyik legfontosabb feladatom, hogy minél szélesebb körben tudjam a gazdálkodóim érdekeit képviselni, s hogy maximalizáljam az egyedileg lehívható támogatásukat. A gyakorlati tapasztalatom azt mutatja, hogy az Európai Uniós támogatások lehívása másfajta tudást, tájékozódást igényel, mint egy falugazdászé, a kormányhivatalnál dolgozó hivatalnoké, ezek együttesére komplexen van szükség.
Azáltal, hogy a mezőgazdaság közelében nőhettem fel, mély hivatástudat alakult ki bennem, megtapasztalhattam, hogy a gazdálkodás több mint szakma, valójában életforma. Érdeklődésem sem falugazdászként, sem a későbbiekben agrár-szaktanácsadóként, nem rekedt meg a mindennapos, általános kérdések megválaszolásához szükséges anyagok tanulmányozásánál, és ez a mai napig is így van: gyakorlati megoldásokban gondolkodom.